Palics ride

Több országútis cimbora mesélte, hogy, ha unom a Kömpöc-kört edzés gyanánt, akkor go Szerbia. Palicsról egyéb körökben is jókat hallottam, így hát adott volt a dolog, menni kell.

Egy héttel később össze is sikerült hozni a túrát, bár végül csak Grezsa Dáviddal ketten vágtunk neki.

Az útvonalat már linkelte Dávid:  TÉRPÉK

A magyar részen semmi extra nem volt, a kívánatosnál kicsit erősebb szembeszéllel kellett harcolnunk, de szerintem azért még éppen nem volt vészes. Ásotthalomnál elindultunk Kelebia felé, itt volt azért egy rövidebb szakasz, ahol nem tudtuk jó felé megyünk-e, de sok-sok kacskaringózás után megelőzött egy szerb rendszámú autó, így tudtuk: jófelé megyünk. Domaszék magasságától Ásotthalomig sztráda minőségű kerékpár út van, tehát egyébként is jó arra tekeregni.

A határátkelőhöz érve gyors megnéztük, nálunk van-e minden papír, majd beálltunk a sorba. Pillanatok alatt sorra kerültünk, és már robogtunk is a szerb határ felé. Szerencsére egyik oldalon sem volt semmi fennakadás, semmi kötözködés. :) Mivel lusta voltam, itt válottam dínárt, ami nem feltétlen volt a legjobb döntés,de nem volt vészes az árfolyam. Ami fura volt, és bosszantó, hogy olyan tükörsima aszfalt vitt Kelebia felé, hogy azt el sem tudom mondani :)

Megmondom őszintén, nekem nem tűnt fel, hogy hol van a határ Kelebia és Szabadka közt. Egyszer csak olyan ismerős kezdett lenni a hely: jééé, itt már jártam. Dáviddal berobogtunk egy helyi bringaboltba, ahol nagyon segítőkész volt az egyik hölgyemény, és elnavigált bennünket Palics felé. Szabadkán küzdöttünk az elemekkel, legalábbis a kerékpárutakkal, majd a Palics felé vezető útra fordulva az úttesten haladtunk tovább, később kiderült, hogy ez nem volt olyan jó döntés: Dávid hangosan mondta mögöttem, hogy jó lenne bemenni a járdára, én nem néztem hátra a forgalomba, csak fel bunnyztam a járdára. Ezután megtudtam, hogy Dávidot szexuálisan próbálta inzultálni a mögötte lévő busz, aminek Ő annyira nem örült :)
Minden rendben ment, kivéve egy gyalogos lámpát a főúton, ez kicsit feladta a leckét, de sikerült a végén megoldanunk a feladványt.

Palicsra érve kicsit elbizonytalanodtunk, mit is keressünk, de szerencsére jó felé mentünk ösztönösen, és megtaláltuk a tavat. [vasúti átkelőn túl kell menni, majd az első gyalogos lámpán átmászni a túloldalra, onnan nehéz lesz már eltéveszteni]
Burekezés mission esélytelen volt, a tó körül nem találtunk semmi olyan helyet, ahol burek meg sör lenne, helyette van 2 mutatós étterem, meg egy pizzéria, ahol a Pizza Yachting egész jól hangzott, de sajnos közölte a felszolgáló, hogy sajna korán jöttünk, mert 11:57 van csak, és szakács majd csak 1-től lesz... Nájsz.
Raktuk tovább, a főúton láttunk pizzériát, meg péksütist. Végül a pizzéria döntött, főleg az igen kellemes kiszolgáló személyzet "szemei" miatt... :)
Egy kis méretű pizza 400 dínár volt, egy 0.25-ös kóla 100dínár, rendes pizza asszem 500 dínár körül.
A hazafelé út már kicsit izgibb volt, több helyen kicsit félreérthető táblázás miatt, de sikerült elnavigálni magunkat a jó irányba, a helyiek segítőkésznek bizonyultak újfent. Horgos előtt jött a dilemma vajon merre kell menni, végül elindultunk a régi átkelő vélt irányába. Be is jött, Dávid jól sejtette merre kell menni, csakhogy olyan, hogy régi átkelő olyan nincs. Már csak VOLT :)
Vissza pár kilcsi, és felmentünk az autópályára, ami kicsit rizikós dolognak tűnt, de a túloldalt álló rendőröket láthatóan nem nagyon hatotta meg a dolog, így folytattuk utunkat. Átkelő szerb oldalán relatíve gyorsan átjutottunk, a magyar oldalon kicsit lassabban [~10-15perc].
Határátkelő után az "ötösön" egyenesen be szegedre.

Beérve Dáviddal megbeszéltük, hogy legközelebb megtoldjuk Tiszasziget felé a hazautat, és nem Röszkén jövünk át.

Összességében jó kis trip volt, érdekes, és új, a kb. 130km gyorsan fogyott a vékony gummák alatt, és röpült az idő. Remélem legközelebb kicsit népesebb Fixeged delegáció tesz majd látogatást Szerbiában :)